Ugrás a tartalomhoz

Martti Ahtisaari

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Martti Ahtisaari
Finnország 10. köztársasági elnöke
Hivatali idő
1994. március 1. – 2000. március 1.
ElődMauno Koivisto
UtódTarja Halonen
Született1937. június 23.[1][2][3][4][5]
Viipuri, Finnország
Elhunyt2023. október 16. (86 évesen)[6][7]
Helsinki, Finnország
SírhelyHietaniemi temető
PártFinn Szociáldemokrata Párt
HázastársaEeva Hyvärinen
GyermekeiMarko Ahtisaari
Foglalkozás
Iskolái
  • Oulu Egyetem (–1959)
  • Kuopio Lyceum High School (–1952)[8]
  • Oulun Lyseon Lukio (1952–1956)
Vallásevangélikus kereszténység
Díjak
  • Nobel-békedíj (2008, 10 000 000 kr)
  • Fehér Sas-rend (1997)
  • Manfred Wörner Medal (2007)
  • Knight Grand Cross of the Order of St. Olav‎ (1994. július 1.)
  • Félix Houphouët-Boigny-békedíj (2007)
  • Geuzenpenning (2008)
  • Four Freedoms Award – Freedom Medal (2000)
  • Knight Grand Cross of the Order of the Falcon (1995. szeptember 26.)
  • Delta Prize for Global Understanding
  • Három Csillag érdemrend nagykeresztje (1997. november 3.)
  • Peace Prize of Hesse (2000)
  • Románia Csillaga érdemrend nagykeresztje lánccal (1998. október 23.)
  • Global Economy Prize (2012)
  • Fulbright Prize (2000)
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic (1997. január 28.)
  • Elefántrend (1994. szeptember 7.)
  • honorary doctor of the Moscow State Institute of International Relations
  • Zamenhof award (1995)
  • Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1994. március 1.)
  • Finn Oroszlán Lovagrend nagykeresztje (1994. március 1.)
  • Collar of the Order of the Cross of Terra Mariana (1995. május 16.)
  • Grand Cross of the Order of Vytautas the Great (1996. január 15.)
  • Grand Cross of the Order of Good Hope (1997. május 13.)
  • Royal Order of the Seraphim (1994. április 12.)
  • a Magyar Érdemrend nagykeresztje
  • Order of the Companions of O. R. Tambo (2004)
  • a francia Becsületrend nagykeresztje (1999)
  • Bath-rend lovagja nagykereszttel
  • Grand Cross Special Class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany
  • Belga Lipót-rend fősávja
  • Grand Collar of the Order of the Southern Cross
  • Grand Cross of the Order of Merit
  • Grand Cross of the Order of the Redeemer
  • Order of Mubarak the Great
  • Collar of the Order of the Aztec Eagle
  • Knight Grand Cross in the Order of the Netherlands Lion
  • Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály (1996. január 10.)
  • Order of State of Republic of Turkey (1999. november 20.)
  • Honorary Officer of the Order of Australia (President Martti AHTISAARI, 2002. április 2.)
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (1999. január 29.)
  • Commander of the Order of the Lion of Finland (1975. december 6.)
  • Commander of the Order of the White Rose of Finland (1983. december 6.)
  • Commander First Class of the Order of the White Rose of Finland (1992. december 6.)
  • Grand Cross of the Order of the Cross of Liberty (1994. március 1.)
  • Grand Cross of the Order of the Holy Lamb
  • Order of the National Flag (2016. szeptember 12.)
  • Grand Cross of the Order of the Liberator General San Martín (1997. február 24.)
  • Commander of the Congolese Order of Merit
  • Order of the Crown of the Realm
  • Bintang Jasa Utama
  • Medal for Military Merits
  • Star of the Republic of Indonesia, 3rd class
  • Gold Medal of Merit with clasp of the Reserve Officers Association
  • Cross of merit with clasp of Reservists' association
Martti Ahtisaari aláírása
Martti Ahtisaari aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Martti Ahtisaari témájú médiaállományokat.

Martti Oiva Kalevi Ahtisaari (IPA-kiejtése [ˈmɑrt:i ˈoivɑ ˈkɑleʋi ˈɑhtisɑ:ri]) (Viipuri, 1937. június 23. – Helsinki, 2023. október 16.) Nobel-békedíjas finn diplomata, politikus, köztársasági elnök.

Fiatalkora

[szerkesztés]

Édesapja a finn hadseregben szolgált, a finnországi Kuopio városában élt édesanyjával a második világháború alatt. Gyermekkorának jelentős részét is itt töltötte. 1952-ben család Ouluba költözött, iskoláit is itt járta. Levelező hallgatóként tanult az Oului Egyetem pedagógia szakán, ahol 1959-ben szerzett diplomát. 1960-ban a YMCA (Young Men's Christian Association, Fiatal Férfiak Keresztény Szövetsége) kiküldte Pakisztánba, Karacsi városába.

Diplomáciai pályafutása

[szerkesztés]

1963-ban tért haza Pakisztánból és két évvel később hazája diplomáciai szolgálatába állt, a Külügyminisztérium nemzetközi fejlesztési és együttműködési főosztályánál kezdett el dolgozni, 1972 és 1973 között annak főosztályvezető-helyettese volt. 1973-ban hazája Dar es-Salaam-i nagykövetévé nevezték ki, majd akkreditálták Zambiába, Szomáliába és Mozambikba. 1977-től az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának namíbiai főmegbízottjaként dolgozott, bár ahogy elődeit, az apartheid-korszakban Namíbiát uraló Dél-afrikai Köztársaság nem ismerte el posztját. 1981-ben tért haza.

1984-ben Finnország fejlesztési segélyekért felelős helyettes államtitkárává nevezték ki, majd 1987-ben az ENSZ főtitkár-helyettesévé választották (az akkori főtitkár Javier Pérez de Cuéllar volt). Emellett 1989 és 1990 között ismét a főtitkár namíbiai különmegbízottjaként tevékenykedett, segítve az ország függetlenné válását. 1991-ben ismét hazatér, a finn kormány külügyi államtitkárává nevezték ki. Eközben 1992 és 1993 között az ENSZ főtitkárának jugoszláviai és boszniai különmegbízottja volt.

Politikai pályafutása

[szerkesztés]

Alsóbb kormányzati pozíciói után 1993-ban a finn szociáldemokrata párt elnökévé választották, majd egy évvel később megválasztották az ország köztársasági elnökévé. Posztját 2000-ig viselte. Elnöksége alatt körbeutazta Finnországot, nagy népszerűséget szerezve.

Támogatta hazája Európai Uniós csatlakozását és próbált a nagyhatalmak között mediálni. Ennek következményeként Borisz Nyikolajevics Jelcin orosz, ill. Bill Clinton amerikai elnök Helsinkiben találkozott. Hatéves elnöki periódusa alatt több konfliktushelyzetben próbált közvetíteni (pl. 1999-ben tárgyalt az akkori szerb vezetéssel Koszovó ügyéről). 2000-ben egy nemzetközi válságcsoport társelnökévé nevezték ki.

Munkája során közvetített az indonéziai Aceh tartományban (2005), ill. Koszovóban is (2007), ahol részletes béketervet dolgozott ki (ún. Ahtisaari-terv). A 2000-ben Észak-Írországban az IRA fegyver-beszolgáltatását felügyelte a brit kormány felkérésére.

Magyarul megjelent művei

[szerkesztés]
  • Martti Ahtisaari beszéde a Nobel-békedíj átvétele alkalmából. Oslo, 2008. december 10.; ford. Eliisa Pitkäsalo, Pusztay János; NYME Uralisztikai Tanszék, Szombathely, 2009 (Heuréka)

Díjai

[szerkesztés]
  • Diplomáciai tevékenységét 2008-ban Nobel-békedíjjal jutalmazták „a nemzetközi konfliktusok megoldásáért több kontinensen és több mint három évtizeden át tett fontos erőfeszítéseiért”. A bizottság 197 jelöltből választotta Martti Ahtisaarit.
  • 2009-ben a CEU Nyílt Társadalom Díjával tüntették ki.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ Martti Oiva Ahtisaari (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Prabook (angol nyelven)
  4. ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  5. ↑ Martti Ahtisaari (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Presidentti Martti Ahtisaari on kuollut. YLE. (Hozzáférés: 2023. október 16.)
  7. ↑ President Martti Ahtisaari 1937–2023, 2023. október 16.
  8. ↑ Hannu Heikkilä: Ahtisaari, Martti(1937 - ), 2000. június 7. (Hozzáférés: 2020. május 13.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Elődje:
Mauno Koivisto 		Finnország elnöke
1994-2000 		Utódja:
Tarja Halonen


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Martti_Ahtisaari&oldid=26524876”